A szlovák államvasút jócsajos videoklippel, vonatozós számmal igyekszik népszerűsíteni szolgáltatásait.
Dominíka Zeleníková Morávková, azaz Dominička a főszereplője a Železničná spoločnosť Slovensko (ZSSK) reklámklipjének. A dallam tapad a fülbe, a cím nem bonyolult (Vonaton utazunk), a szöveg se:
A Hódmezővásárhely és Szeged közötti tram-train beruházásának utolsó eleme is egyenesbe került, kiírták a közbeszerzést a járműtelepre.
A Csongrád megyei vasútvillamos szerelvényei Szegeden, a Rendező pályaudvaron lelnek otthonra. A NIF ajánlatot kért egy 2876 négyzetméteres karbantartóbázis létrehozására az uniós közbeszerzési portálon, írta meg a Magyar Építők.
Jövőre már jogerős építési engedélye lehet a 2-es metró és a Gödöllői HÉV összekötésének és a Rákoskeresztúri metrónak, így a 2020-ban induló új EU-s finanszírozási periódus pénzeivel el is kezdődhet a kivitelezés – Így véli Riz Levente XVII. kerületi polgármester, aki a hétfői Budapestinfón beszélt a tervekről.
Tízmilliárd forinttal olcsóbb ha az Örs vezér tere fölött, nem pedig a föld alatt kötik össze a metrót a HÉV-vel. Ez az egyik fontos változás a korábbi elképzelésekkel szemben abban a projektben, amely Budapest és az agglomeráció erős kelet-nyugati tömegközlekedési tengelyét kívánja létrehozni. A tervezgetés ugyanis már egy évtizede viszonylag komoly keretek között folyik, a XVII. kerület a saját hivatalos közlekedési terveibe 2007-ben emelte be az összekötést, ugyanez a főváros szintjén 2009-ben történt meg. Egy másik változás, hogy a korábbi, BKK-s változatban elvetett Rákoskeresztúri ág most hangsúlyos és előre sorolt része az egész beruházásnak.
Tarlós István főpolgármester elvi támogatást és lobbizást ígért, a részletekről Riz és XVI. kerületi kollégája, Kovács Péter beszélt. A koncepcióról és előnyeiről írtam már, ezért most inkább nézzük a konkrét részleteket! Először a projekt részelemeit:
A beruházást a Cinkotáig tartó szakasz egyfajta metrósításával kezdenék. Ennek része maga az átkötés, és a vonal jelentős részének kéregbe helyezése. Nem véletlen, hogy Kovács polgármester két dolgot emelt ki. Az egyik, hogy ma az ő kerültében a legalacsonyabb a közösségi közlekedés használatának aránya, a másik, hogy a HÉV kettévágja a területet. Az összekötés az utóbbin is segít majd, a közúti forgalom és a gyorsvasút különszintű csomópontokban keresztezné egymást.
Az Örsön már nem végállomás lenne, hanem a két pláza között a a mai végállomás fölött egy megálló. A jelenlegi metrókocsikból álló szerelvények Rákosfalváig mennének, az új hibridjárművek (ezek elkészítésébe, összeszerelésébe hazai cégeket is bevonnának) pedig a HÉV-pályákat is bejárnák. Ha pedig megépül a XVII. kerületi ág, akkor oda járnának az Alstomok a Déli pályaudvartól.
Riz Levente azt is reméli, hogy a következő lépcső, a Rákoskeresztúri ág megépítése is a belátható jövőre esik. Akadémiaújtelepen, a Kis utcánál és a kerületközpontnál lennének megállók.
Ami ez után jönne, vagyis a 3., 4., 5. ütem (ezek nem feltétlenül jelentenek sorrendet) már elsősorban nem a főváros kompetenciája, hiszen át is lépjük Budapest határát, és a HÉV is a MÁV-hoz tartozik már. Vagyis ezek részletes megtervezésére is már a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak kell pénzt találnia.
Visszatérve a XVII. kerületi ágra, a polgármester szerint a metró az egyetlen működő megoldás. A nagyvasút két ága a kerület szélén halad, és ha építenének is egy leágazást a kerületközpontba, a pálya és a keleti pályaudvar kapacitása elégtelen lenne. Nem beszélve arról, hogy a Keletinél át kellene szállni a belváros felé. A villamos pedig Riz szerint lassú, hiszen a mostani 28-as, 37-es meghosszabbítása jön szóba.
A mostani sajtótájékoztató apropója, hogy a megvalósíthatósági tanulmány elkészült, az első két ütemre megrendelték az engedélyes terveket. Ezek 2019 elejére készülhetnek el, így még abban az évben megteremtődhet az összes feltétel a tényleges munkák elkezdésére.
Mindössze ketten tettek ajánlatot a Budapest és Kelebia közötti vasútvonal újjáépítését és fejlesztését célzó gigantikus projektre.
Vagy száz éve nem költött Magyarország annyi pénzt saját forrásból vasútépítésre, mint amennyit a 150-es vonal átépítésére fog. Az országban ma nincs olyan minőségű vasút, amilyen majd a Szerbia felé vezető vonal lesz.
A közbeszerzési dokumentációt még harmincketten kérték le, ám a hatalmas üzletre végül csak ketten jelentkeztek: egy CRE és egy Strabag–CCCC 2018 jelű konzorcium – derült ki a projekt koordinálására alapított Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. (KMV) Fonódónak adott válaszából.
Azt már nem árulták el, hogy pontosan milyen cégek vannak a fantázianevek mögött. A Strabag mindenkinek ismerős lehet, a CCCC pedig akár a China Communications Construction Co., Ltd. szokásos rövidítését is takarhatja. Ez a tőzsdén jegyzett, de többségi állami tulajdonban álló társaság a legnagyobb infrastruktúra-fejlesztő a Kínai Népköztársaságban.
A KMV közlése szerint „mindkét nemzetközi konzorciumban jelen vannak magyar, európai és távol-keleti gazdasági szereplők is, továbbá komoly szakmai múlttal rendelkező alvállalkozókat vontak be a konzorciumi tagok.”
Bár a KMV a Fonódó megkeresésére korábban azt válaszolta, hogy sokan érdeklődnek a közbeszerzés iránt, sőt, arra a kérdésre is pozitívan feleltek, hogy magyar, európai cégek is meg tudnak felelni a feltételeknek, valójában aligha lehet meglepő az eredmény, vagyis az, hogy a nálunk ismert építőipari cégek nem kívántak önállóan indulni, távol maradnak vagy kínai partnerrel együtt pályáznak.
A kínai szakemberek részvételével kialakított közbeszerzési kiírás ugyanis számos sajátosságában az ázsiai ország cégeinek kedvező feltételeket tartalmazza. Maga az a metódus is erre mutat, hogy nem az Európában szokásos módon külön-külön folyik a tendereztetés a megvalósítási tanulmány elkészítésére, a tervezésre, engedélyeztetésre, majd végül a tényleges építésre, hanem minderre egyben kérnek ajánlatot. Ugyancsak a hatalmas vasútépítési lázban égő keleti nagyhatalom vállalkozásainak kedvez a szokatlanul nagy összegű referenciakövetelmény mind a tervezést, mind a kivitelezést illetően. Ezekről részletesebben itt lehet olvasni.
De a nem kínai jelentkezőket alighanem az tartotta vissza a legeredményesebben az önálló indulástól, hogy a kínai kormány lényegében megakadályozhatja az egész projektet, ha netalán nem a neki tetsző győztest hoznák ki. Egy hozzájuk tartozó bank adja ugyanis a szükséges forrás 85 százalékát, és az ajánlatkérő azt is kikötötte, hogy ha nincs pénz, alá sem írja a szerződést a kivitelezésre, illetve ha már ez megtörtént, akkor érvényét veszti a kontraktus. Erről ez az írás szól. Márpedig a kínaiak jóindulatát úgy lehet a legegyszrűbben biztosítani, ha kínai cégekkel közös konzorciumban indul a pályázó.
Maga a beruházás is számos kérdést felvet. Valóban szükséges a 150-es vonal kapacitását növelni? Ha igen, így lehet a leghatékonyabban? Mi a valódi cél, a teherszállítás vagy a személyközlekedés segítése? Ezekkel a problémákkal ez a poszt foglalkozik.
Lényegében a kínai kormány dönti el, hogy ki építheti meg Soroksár és Kelebia közé a kétvágányú, 160 kilométer per órára, de egy későbbi fejlesztéssel 200-ra is alkalmas vasútvonalat.
Korábbi írásomban azt igyekeztem bemutatni, hogy a 150-es vasútvonal fejlesztésére kiírt tender – bár formálisan megfelel a hazai és európai közbeszerzési szabályoknak – minden porcikájában azt szolgálja, hogy kínai cégek, kínai vállalatok vezette konzorcium nyerje el a munkát. Az ázsiai szakemberek részvételével elkészült közbeszerzési kiírás filozófiája, a megkövetelt, szokatlanul nagy referenciaértékek, a kétlépcsős döntési eljárás egyaránt ebbe az irányba mutat.
Nem esett azonban még szó egy fontos paraméterről, amely egymagában is elrettentheti a potenciális európai pályázókat. Íme egy részlet az ajánlati/részvételi felhívásból:
Az ajánlatkérő a jelen beszerzés tárgyának megvalósítását a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Kínai Exim Bank mint hitelnyújtó között Magyarország Kormánya és a Kínai Népköztársaság Kormánya között a Budapest-Belgrád vasútvonal újjáépítési beruházás magyarországi szakaszának fejlesztése, kivitelezése és finanszírozása kapcsán született egyezmény kihirdetéséről szóló 2016. évi XXIV. törvény alapján létrejövő hitelszerződés alapján nyújtott hitel felhasználásával biztosítja.
Az ajánlatkérő a jelen beszerzési eljárás alapján megkötendő fővállalkozói szerződés hatályba lépését a hitelszerződés vagy az ajánlatkérő rendelkezésére bocsátott egyéb pénzügyi forrás nyújtásának érvényes hatályba lépéséhez mint felfüggesztő feltételhez köti. Amennyiben a fent hivatkozott Egyezményben foglalt pénzügyi feltételek nem állnak fenn, és/vagy egyéb alternatív pénzügyi forrás nem áll az ajánlatkérő rendelkezésére, akkor az ajánlatkérő megszüntetheti a fővállalkozói szerződést.
A szöveg második bekezdésében alkalmazott kikötés önmagában nem szokatlan. Logikus, hogy ha nincs pénz, nincs építkezés. Az európai uniós támogatásból megvalósuló beruházásoknál is alkalmaznak ehhez hasonló formulát. Csakhogy az unió sok demokratikus államból összetett, bonyolult és sokrétű döntési mechanizmussal kialakított szervezet, így ha egy elképzelt szituációban egy magyar közbeszerzésben például a német, az osztrák, a francia vagy a spanyol kormány saját cégének érdekében kívánna föllépni, akkor csak nehézkes és közvetett módszerek állnának rendelkezésére, ráadásul a többi kormány is beleszólhatna a kérdésbe. (Ennek ellenére biztosak lehetünk benne, hogy ilyesmi előfordul.)
Merőben más azonban Kína helyzete. Az ázsiai birodalomban szoros központi irányítás működik, az eximbank ugyanúgy a kormányhoz tartozik, mint a vasútépítő cégek. Ha tehát utóbbiak győzelmét akarja támogatni a kínai vezetés, csak annyit kell tennie, hogy utasítja a bankot, hogy ne adja meg a hitelt, ha nem kínaiak a befutók a tenderen.
Mindez azonban csak feltételes mód. Szó sincs arról, hogy ilyesmi megtörténne. De a puszta lehetősége fennáll, és már ez is elég önmagában ahhoz, hogy egy európai vagy Kínán kívüli építőcég letegyen a pályázás szándékáról, hiszen kár a befektetett energiákért.
