A Budapest és Kelebia közötti vasútvonal fejlesztését szolgáló óriási közbeszerzésen elvileg bárki indulhat. Gyakorlatilag azonban nem sík a pálya, a kínai cégeknek kedvez.

Száz éve nem költöttünk magyar pénzből annyit vasútra, mint amennyit a 150-es számú, Budapestről Belgrád felé tartó vonalra fogunk. A pálya teljesítményét jócskán feljavító rekonstrukció ugyanis 85 százalékban a kínai eximbank dollárhiteléből készül majd, azt pedig a hírek szerint húsz év alatt, 2,5 százalékos éves kamatlábbal vissza kell fizetni.

A végcél egy olyan kétvágányú, villamosított vonal, amilyenből jelenleg egyetlen méter sem létezik Magyarországon: ugyan csak 160 kilométer per órás sebességre engedélyezik majd, de a pálya úgy épül, hogy viszonylag egyszerűen lehessen 200-as tempóra átalakítani.

Létrehozására nemrég jelent meg a közbeszerzés, amely jogilag mindenben megfelel a hazai és uniós szabályoknak – az EU illetékesei nyilatkozataikkal be is avatkoztak, hogy biztosan így legyen. Sőt, a projekt levezénylésére létrehozott Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. (KMV) a Fonódó kérdésére hangsúlyozta: „A tervezett szerződés követi a FIDIC (Tanácsadó Mérnökök Nemzetközi Szövetsége) Európai Unióban és világszerte elismert és elfogadott szerződésrendszerének feltételeit, alapelveit, irányelveit a pontos fogalommeghatározásokkal, a mindenre kiterjedő komplexitással, a kockázatok világos és áttekinthető megosztásával, korrekt feltételekkel mindkét szerződő fél számára.”

Azt azonban nehéz lenne állítani, hogy az európában szokásos metódust követik. Már eleve eltér az ittenigyakorlattól, hogy a tervezést, az engedélyeztetést és a kivitelezést egyben írták ki, tehát egy pályázó (cég vagy konzorcium) viheti el. E tájon az a gyakorlat – sokkal kisebb beruházásoknál is –, hogy először megvalósíthatósági tanulmány készül, az a kritikus pontokon alternatívákat vet fel. Ezek közül a döntéshozók választanak, nem a kivitelező. Ezek után a tervezésre írnak ki közbeszerzést, és csak a részletes engedélyeztetési és kiviteli tervek megléte után választják ki a nagy közbeszerzésen azt, aki épít.

Természetesen az egy füst alatt letudott pályáztatásnak is van előnye. „A tervezésből és a kivitelezésből (a létesítmény építéséből) álló komplex vállalkozói szerződés során egy vállalkozó viseli a felelősséget és a felmerülő kockázatokat, így egy vállalkozó vállal kötelezettséget a projekt határidőben való megvalósítására is. A beruházás során az egyes vállalkozók késedelme miatt nincs lehetőség akadályközlésre, valamint a garanciális időszakban sincs lehetőség arra, hogy egymás felelősségére hivatkozva kivonják magukat a jótállási és szavatossági felelősség alól, és csak hosszadalmas peres eljárással lehessen érvényesíteni a garanciális igényt. Így a magas minőség, a határidők pontos betartása és a beruházás költséghatékonysága nagyobb eséllyel biztosítható.” – írta a KMV.

Ugyanakkor kockázat, hogy a pályázók ebben az esetben még nem tudhatják, pontosan mit kell létrehozniuk, hiszen nincs megtervezve. Arra kell számítaniuk, hogy rengeteg váratlan probléma, kérdés merül majd föl menet közben, ez pedig árfelhajtó tényező. De a két tendereztetési filozófia előnyein és hátranyain túl az biztos, hogy ez a mód az európai cégeknek szokatlan, a kínaiaknak ismerős lehet.

Nem véletlenül. A vegyesvállalatként működő lebonyolítócégnél nem is tagadják, hogy az ázsiai szakemberek magának a közbeszerzésnek a kiírásában is részt vettek: „A Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. tevékenységében – többek között – vasútszakmai, műszaki, beruházói, beszerzési és projektmenedzsment-tudással, továbbá szerteágazó, gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakemberek vesznek részt, a munkatársak mintegy harmada érkezett Kínából. A tender összeállítása csapatmunka, mérnöki, beszerzési, jogi és pénzügyi szakérők dolgoztak, dolgoznak az eljárás előkészítésén és lebonyolításán. A kínai kollégák beszerzési, projektmenedzsment- és műszaki szakértőkkel vettek és vesznek részt a munkában, mindannyian több, nagy értékű nemzetközi és kínai projektekben dolgoztak (Shanghai és Kunming vasútvonal, Szerbia, Indonézia, Laosz, Irán, Törökország, Venezuela), ismerik a nemzetközi tendertechnikákat, így a szintén nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező magyar kollégákkal együtt a „best practice” (legjobb bevált gyakorlat) alkalmazásával alakították ki a beszerzési feltételeket.

A sajtóban több helyen megjelent már, hogy rendkívül nagy összegű referenciákat követelnek meg az ajánlattevőktől. Csak az indulhat, aki az elmúlt öt évben 37,5 milliárd forintért tervezett és 750 milliárdért épített ilyen pályát. Azt kérdeztem tehát a KMV-től, hogy miért volt szükség referenciaként a projekt nagyságával gyakorlatilag azonos összegekre, hiszen ez csökkenti a versenyt.

A cég válasza ez volt: „az alkalmassági feltételek az EU irányelvek, a nemzetközi szerződés beszerzési szabályzata, valamint az infrastrukturális beruházásoknál elfogadott gyakorlat alapján kerültek meghatározásra – figyelembe véve a globális piac gazdasági szereplőinek elmúlt évben teljesített árbevételét, valamint beruházóként a projektekkel járó felelősséget is. A vonatkozó jogszabályokban megengedett árbevétel-követelményeknek a harmada került a most folyamatban lévő tenderben meghatározásra. A jogszabályban meghatározott mértékűnél alacsonyabb, ténylegesen elvárt műszaki és pénzügyi alkalmassági feltételek meghatározásánál elsődleges szempont volt a valós piaci verseny szélesítése, hogy minél több gazdasági szereplő részvételére lehetőség legyen. Mint minden beszerzést, a jelenlegit is a piac felmérése előzte meg, a korábbi, európai vasúti tenderekből nyert piaci információk figyelembevételével készült a tenderdokumentáció. A költséghatékonyság felelősségének is megfelelve, a projektszervezet beszerzési koncepciója: a minimális alkalmassági követelményeket a projekt volumenéhez mérten viszonylag alacsony, de éppen elégséges szinten meghatározni, majd az alkalmasnak ítélt cégek közül a korábbi tapasztalatok, eszközállomány és pénzügyi szempontok szerint három céget ajánlattételre kiválasztani.”

Amire a válasz vége céloz, szintén fontos szempont. A tender ugyanis kétlépcsős. Egy részvételi felhívás hazai és nemzetközi közzétételével indult, amelyre bármely gazdasági szereplő jelentkezhetett, a végső döntést azonban a második körben hozzák meg, ahol már csak három kiválasztott ajánlattevő vehet részt. Ezzel tehát a tender kiírója le tudja szűkíteni a potenciális nyertesek körét.

Az eladott jegyek 12 százalékát interneten veszik meg, 14 százalékot pedig automatából, közölte a MÁV-Start. A statisztika ugrásszerű változást mutat, bizonyára az egy hónappal ezelőtti menetrendváltáskor megnövelt kedvezményeknek köszönhetően.

Tavaly év végén jelentőset lépett a MÁV-Start a 21. századi jegyértékesítési módok fejlesztésében. Ezen a területen a vasút nem csak nemzetközi összehasonlításban állja meg a helyét, de érdemes összevetni a BKK botrányaival, szerencsétlenkedéseivel.

A fontosabb, de a nagyközönség által igazán még nem érezhető újdonság, hogy a Vonatinfó mobiltelefonos (most még csak androidos) alkalmazásban is lehet jegyet vásárolni. Ez ugyanis tesztelési fázisban van, csak az először erre jelentkezők szűkebb köre (és például alkalmazottak, újságírók) használhatják. Azt ígérik, tavasszal lesz teljes körűen elérhető.

Nekem volt már alkalmam használni, néhányszor valós utazásra is vettem vele jegyet. Ennyi tapasztalatból én úgy vélem, hogy maga az alkalmazás alapvetően használható, kézre áll. Ha egyszer beállítottuk az egyes utasok adatait, kedvezményeiket, a konkrét jegyvásárlás már gyors, egyszerű, mindig gond nélkül ment.

Nem ilyen jó a helyzet a jegy bemutatásával. Az természetes, hogy a jegyvizsgálóknak sincs még túl nagy rutinjuk. Nagyobb baj, hogy van, ahol nincs kellő térerő, így például Veszprém után (Ajka felé) a kalauz saját készüléke nem tudta leolvasni a jegyünket. Egy másik alkalommal valószínűleg maga a kütyü volt hibás, ezért nem sikerült a beolvasás.

Megkérdeztem erről a MÁV-ot is, ezt felelték: „Az e-vonatjegyen levő QR kód lehetővé teszi, hogy a jegy valódisága és érvényessége térerő hiányában is ellenőrizhető legyen, mivel a jegy adatai benne vannak a kódban is. A jegyvizsgálók számára eljárásrend készült arra az esetre, ha a jegyellenőrző készülék meghibásodik.”

Decembertől új kedvezmények is segítik az önkiszolgáló formák terjedését, így egyetlen hónap alatt kimutatható statisztikai javulást könyvelt el a vasút. „Lendületesen nő az internetes jegyvásárlás népszerűsége: december 8-tól január 7-ig 42 százalékkal többen váltották meg online a vasúti jegyet, mint az egy évvel ezelőtti azonos időszakban. A jegykiadó automaták forgalmára sem lehet panasz, azokból 12 százalékkal többen vásároltak jegyet” – írják közleményükben.

Tavaly november végéig az értékesített jegyek 8 százalékát vásárolták meg interneten, a mögöttünk álló harminc napban viszont már 12 százalékot. Az állomások automatáinak részesedése ugyanakkor 13-ról 14 százalékra nőtt.

Öt százalékkal váltak olcsóbbá a jegyautomatás vásárlások, míg az otthon nyomtatott vagy mobileszközön bemutatott menetjegyek ára tíz százalékkal kevesebb a korábbi háromszázalékos engedmény helyett. Egyes alacsonyabb kihasználtságú, legalább 100 kilométer távolságra, csúcsidőn kívül közlekedő járatokra szóló e-vonatjegyek ára ötödével csökkent. Ezekre – a menetrendi keresőben @ jellel jelölt – vonatokra közel 25 ezer e-vonatjegyet vásároltak december 8-ától január 7-ig.

Az információtechnológia gyors fejlődése és az okostelefonok szélesebb körű elterjedése miatt az elektronikus, önkiszolgáló csatornákon keresztüli vonatjegy-értékesítés tartós növekedésére számít a vasúttársaság.

Megjelent az új közbeszerzési felhívás a Balaton északi partján haladó, 29-es vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti szakaszának villamosítására. Az elképzelések szerint a 2021-es szezonban már elektromos motorvonatokkal lehet utazni a tó északkeleti nyaralóhelyeire.

Nem először ugrik neki a NIF a tapolcai vonal első szakasza villamosításának. A Fonódó információi szerint az előző kört azért kellett lefújni, mert túlságosan drágán vállalták volna a pályázók. Ha a 25 milliárd forint körüli előzetes kalkuláció alulbecslés is volt, a duplája körüli ajánlatokat viszont túlzottnak találták.

A közbeszerzés akkor még a 65 kilométeres szakasz villamosításán kívül számos más elemet is tartalmazott: a pálya átépítését 11-12 kilométeren, az összes állomás és megállóhely akadálymentesítését, ahogy az iho.hu cikke részletesen felsorolja.

Csakhogy az összetett projekt, különösen úgy, hogy még nincsenek meg a részletes kiviteli tervek, plusz kockázatot jelent az építőnek, hiszen nem tudhatja, itt vagy ott, menet közben mennyi olyan akadály derül ki, amelynek az elhárítása külön pénzbe kerül. A pályázók ilyenkor nem tehetnek mást, az előre nem látható tényezőket is beszámolják, azokra is pénzt kérnek.

Ha tehát kevesebb kiegészítő elem van a rekonstrukció ezen szakaszában, kisebb a bizonytalanság, a kivitelező sem nyomja meg annyira a ceruzáját – gondolták a kiírónál. Így a mostani közbeszerzés a drót kihúzásán kívül csak annyi járulékos elemet tartalmaz, amennyi vélhetően belefér a keretbe: csak feleakkora szakasz épül át, mindössze négy állomás kap magasperonokat, kevesebb lift, új váltó készül majd.

A NIF-ben azt remélik, hogy most sikerül kereten belül maradni, annyira, hogy ennél a kiírásnál már automatikusan eredménytelen lesz a pályázat, ha nem érkezik limit alatti érvényes ajánlat.

Természetesen a most kimaradó állomások, megállóhelyek sem maradnak örökre színvonaltalanok, a vasútvonal felújításának következő fázisában ezeken is megépül a magasperon és az akadálymentességhez, kényelemhez szükséges többi elem. Ezek tervezése is megkezdődik a vonal Balatonfüred és Tapolca közötti része villamosításának tervezésével együtt.

Megvan a kivitelező a Szeged és Hódmezővásárhely közötti vasútvonal fejlesztésére. A tram-train működéséhez is szükséges korszerűsítést a Swietelsky végezheti el.

A Swietelsky Vasúttechnika Kft. alakítja ki a szegedi Rókus elágazás és a hódmezővásárhelyi Népkert között a két Csongrád megyei várost összekötő vasútvillamos 21,3 kilométer hosszú pályáját – írja a Magyar Építők.

A nettó 25,6 milliárd forintos beruházásban több kétvágányú szakasz épül meg, a nyíltvonali és állomási átmenő fővágányokat 80/100 kilométer per órás pályasebességre és 225 kilonewton tengelyterhelésre teszik alkalmassá.

A két csongrádi megyei jogú várost összekapcsoló, nálunk újfajta jármű a szakemberek nem hivatalos becslése szerint 2021-ben szállíthat először utasokat.

A beruházás négy része közül háromban már megvan a közbeszerzés nyertese: a járműveket a Stadler szállítja, az új vásárhelyi villamospályát, valamint a szegedi villámoshálózat és a nagyvasút összekötését Rókuson a Strabag Vasútépítő Kft. és a Belfry PE Kft. végezheti. A szegedi járműtelep áll a leghátrább, ott még csak most várható a tender kiírása.

A Deák téri után újabb üres teszttel folytatódik a RIGO (rugalmas, integrált, gazdaságos és okos) elektronikus jegyrendszer ellenőrzőegységeinek évek óta tartó bevezetése. Ezúttal egy buszba kerültek új dobozok, amelyekkel az utasoknak még nincs dolguk. A BKK hivatalos közleménye előtt a Közlekedő Tömeg Egyesület kritikája.

Azzal, hogy a BKK a mai napon, egy sajtóesemény keretében forgalomba állította az első, elektronikus érvényesítő készülékkel felszerelt buszát, önmagáról állított ki szegénységi bizonyítványt. Az elektronikus jegyrendszer szállítói szerződését csaknem 3,5 éve írták alá, de azóta az ellenőrző funkció nélküli Deák Ferenc téri beléptetőkapuk telepítésén kívül semmi olyan nem történt a projekttel kapcsolatban, ami bizakodásra adna okot. Az éves-, illetve havi bérletekkel rendelkező ügyfelek már a 2016-os évben meg kellett volna, hogy kapják az utazási kártyáikat, ehhez képest ezen az egyetlen buszon elviekben még a tesztkártyával rendelkező BKK-alkalmazottak utazási jogosultságát sem lehet ellenőrizni.

Nem világos tehát, hogy kik és mit tesztelnek ezen az egy szem buszon; a Közlekedő Tömeg Egyesület csak arra tud gondolni, hogy a BKK ügyfelei végtelennek tűnő türelmét teszi próbára.

Sajnos még mindig nagyon messze állunk attól, hogy Budapestnek korszerű jegyrendszere legyen – „mindössze” az alábbiak hiányoznak: egy funkciójában hibátlanul működő szoftverrendszer; több mint 2000 autóbusz, trolibusz és villamos felszerelése a rendszer elemeivel; beléptetőkapuk kiépítése több tucat metróállomáson, valamint az, hogy a használathoz szükséges chipkártyák az utazóközönség birtokában legyenek. Ne feledjük: a BKK legutóbbi, sokadszor módosított vállalása a rendszer teljes kiépítésére 2018 év vége.

Felmerül tehát további két fontos kérdés: az elmúlt 3,5 évben milyen rendszerelemre vonatkozó számlát fizetett ki a BKK a RIGO projekttel kapcsolatban, és mikorra lesz a rendszer valóban kész?

(Közlekedő Tömeg)

Elkezdődött az elektronikus jegyrendszerhez kapcsolódó érvényesítő készülékekkel felszerelt első autóbusz próbaüzeme.

Hamarosan forgalomba áll az első, az elektronikus jegyrendszerhez kapcsolódó járműfedélzeti érvényesítő készülékekkel felszerelt autóbusz Budapesten. Az új készülékekkel felszerelt MAN Lion’s City típusú autóbusszal, amelyen a BKK a készülékek működését teszteli, kezdetben a VT-Arriva Kft. által üzemeltetett dél-budai autóbuszvonalakon, majd később a teljes közösségi közlekedési hálózaton találkozhatnak az utasok. Az eszközökkel az utasoknak egyelőre nincs teendőjük, továbbra is a megszokott módon zajlik majd a jegyek érvényesítése és ellenőrzése.

A most induló teszt során a BKK és a gyártó Scheidt & Bachmann valós üzemi körülmények között szerez tapasztalatokat (pl.: szoftverbeállítások, adatkapcsolat megfelelősége, stb.), ezek segítségével tökéletesíthetik a készülékeket a sorozatos telepítés előtt. Az érvényesítő készülékek telepítésére az esélyegyenlőségi szempontok figyelembevételével került sor, azok működésének és elhelyezésének megfelelőségét pedig a közeljövőben érdekképviseleti szervezetekkel egyezteti a BKK.

Az elektronikus jegyrendszerhez kapcsolódó eszközök telepítésének első lépéseként a BKK 2017 augusztusában a Deák Ferenc téri metróállomás Sütő utcai kijáratához összesen 10 beléptetőkaput telepített, majd szeptemberben a H6-os HÉV Közvágóhíd végállomásán szintén telepítették az első érvényesítőkészülékeket. Ezekkel az eszközökkel egyelőre az utasoknak nincs teendőjük, azok az elektronikus jegyrendszer teljes indulásától lesznek használhatók. A jegyek érvényesítése és ellenőrzése továbbra is a megszokott módon történik.

A rendszer részeként mintegy 2500 járműre (buszra, trolira, villamosra) 10 ezernél is több új érvényesítőkészülék kerül. A kapuval nem lezárható metró és HÉV-állomásokra 530 érvényesítő készüléket telepít a BKK. Az eszközök sorozatos kiépítése várhatóan 2018-ban kezdődik, addig azonban valamennyi érintett állomáson és járművön megkezdődnek azok kihelyezésének előkészítő munkálatai. Az eszközök telepítésekor a szakemberek kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a munkálatokat az utasforgalom legkisebb mértékű zavarásával végezzék el.

(BKK)