Képes album Legáttól, gőzmozdonyos különvonat, és más különleges járművek forgalomba állítása a 130 éves budapesti helyiérdekűn.
A főváros környéki HÉV 1887-ben született, áprilisban a mai 50-es villamos őse, augusztusban a ráckevei HÉV első szakasza Soroksárig, majd novemberben már Dunaharasztiig a második. Minthogy a lőrinci vasút életének csak az első tizedét töltötte HÉV-ként, a nyári időpontot tekintik a születésnapnak, a most – nem először – a MÁV-hoz tartozó HÉV-hálózat 130-dik évfordulós megemlékezései így nyáron kezdődtek. Az egyik csúcspontot pedig ezen a hétvégén érik el azzal, hogy gőzmozdonyos szerelvény jár Ráckevére.
Az évfordulónak köszönhető az is, hogy Legát Tibor könyvet írt a budapesti HÉV-ről, néhány napja mutatták be a sajtónak.
A Hévkönyvet (MÁV-HÉV, 288 oldal, 4990 forint) a szerző bevezetőjében szerényen nem közlekedéstörténeti szakmunkának, hanem képeskönyvnek nevezi, de azért számtalan érdekes tényt is közöl, e cikknél is használtam belőlük. Az mindenképp igaz, hogy nagyon színvonalas a képanyag, és sokat megtudunk a kor társadalmáról is az idézett dokumentumokból. A könyvbemutatóra készült tortában a cukrász alighanem a Haraszti gőzöst kívánta megmintázni.
A mai H6-os vonal ősén szolgáló, 12 tonnás, 70 lőerős mozdony (és három társa) sajnos nem maradt meg, így a MÁV Nosztalgia 1a. (220) sorozatú gőzöse idézi vissza a gőzkorszakot. Az eredetileg fővonali gyorsvonati mozdony tehát csak korban passzolt nagyjából ide – bár a közelben, a csepeli szabadkikötőben dolgozott.
A személykocsik is csak jellegükben stimmeltek, mindez azonban nem akadályozta, hogy a H6-oson manapság szokatlan századfordulós mellékvonali fíling alakuljon ki, különösen azért, mert maga a vonal, legalábbis a külső része szinte csak a drótban tér el egy alföldi vicinális képétől.
Ilyen esetekben felmerül, hogy az ember inkább kívülről fotózzon, vagy utazzon a nosztalgiaszerelvénnyel, szerencsére most nem kellett választani, mert több, napi két és fél menetet szerveztek szombatra és vasárnapra.
A különleges vonatok Pesterzsébet felsőről indulnak, hiszen Vágóhídnál, a kezdetektől nem ideális helyen lévő belső végállomásnál a mozdony nem tudott volna körüljárni. Mint látható, egy Bobó is jelen van, sőt, végig követi a nosztalgiaszerelvényt, ha esetleg a segítségére lenne szükség.
Ha az ember a vonaton utazik, azt hiszi, hogy az utolsó kocsiből jó felvételeket tud csinálni, az ilyen szerencsés esetben vissza is ad valamennyit a hangulatból, de azért a beszámolóba bőven elég egy ilyen fotót berakni.
Mondom, hogy elég egyet! Amúgy a vonal nem a vasútfotósok paradicsoma, először a Grassalkovich úti felüljárón vártam a menetet, meg persze a Bobót is.
Utána a Ráckevei-Duna hídján próbálkoztam, az amúgy hangulatos helyen nem igazán mutat jól a fordított állású gőzös.
A Bobó itt jobb témának bizonyult.
Legyen egy felvételi épület is!
És a három vontatási nem képviselői Ráckevén.
Elvileg még vasárnap délután is föl lehet szállni a nosztalgiamenetekre. Azt ígérik, ha van még hely, adnak jegyet az állomásokon is, de alapvetően előre kellett megvenni a háromezer forintos belépőt egy hétvégi rendezvényre egy olyan boltban, amely péntek délután bezár. Minthogy az online-nak nevezett módszer sem működik hétvégén, ezt nem nevezhetjük jó megoldásnak.
Az évfordulós különmenetek folytatódnak a H6-oson is, és jövőre a többi elővárosi vonalon is.
