Nem egyszeri döntéssel, hanem fokozatosan, szervesen alakult, alakul ki a szemünk előtt a MÁV-Start többé-kevésbé egységes (de két vonulatra osztható) flottaszíne, bár hivatalosan nem jelentették be a megszületését.

Vannak országok, ahol, pontosabban államvasutak, amelyeknél tudatos, megfontolt, egyszeri elhatározással döntenek járműveik színéről, azzal a céllal, hogy a professzionálisan megtervezett dizájn záros időn belül eluralkodjon, és – a döntéshozók szándéka szerint, gondolom – évtizedekre azonosítsa a céget.

Csehországban a České dráhy például egy neves grafikust, Aleš Najbrtet, illetve a stúdióját bízta meg a járművek külsejének és belsejének megtervezésével, de az arculat mindenhol megjelenik a menetrendtől az exkluzív karóráig. Megjegyzendő, az itt most a tudatosan arculatot választók példájául hozott cseheknél is többször módosították a 2008-as bevezetés óta a Najbrt-sémákat, és vannak járművek, amelyek kimaradnak belőle, a Pendolinók vagy a Regionovák zöme például sosem lesz ČD-kék. De gondolhatunk az osztrákok nálunk is jól ismert, ugyancsak egyedi, bordó RailJetjeire is.

Egyáltalán, kell-e flottaszín? Egyforma színűre kell-e festeni egy vasúttársaság valamennyi járművét? Egy új, kisebb, mondjuk regionális cég mindenképpen próbálja saját magát beazonosíthatóvá tenni egy egységes és másokétól elütő flottaszínnel. Ha pedig az államvasút piacára betörő magánoperátorról van szó, a dizájn általában nagyon feltűnő, élénk, rikító is lesz.

De mit tegyen az államvasút? Ha új konkurensekkel nézz szembe, neki is érdeke a beazonosíthatóság, vagy az óhatatlanul is gyengébb, poros hírneve miatt éppen az a jó taktika, ha megpróbálja kicsit összezavarni az utast, és kiemelt járműveit vagy szolgáltatásait szinte úgy adja el a színekkel is, mintha egy új, feltörekvő céghez tartoznának?

A MÁV-csoport még nemigen néz szembe konkurensekkel, hacsak nem számítjuk ide a GYSEV-et, amelynek viszont nagyon karakteres társasági színei vannak. De persze egy rendes cégnél a külsőre is odafigyelnek, nem lehet, hogy össze-vissza, teljesen más fényezést kapjon minden mozdony, motorvonat, kocsi.

Másrészt amikor beszereznek egy új, korszerű típust, azzal dicsekedni akarnak, fel akarják hívni rá a figyelmet, vagyis a korábbiaktól eltérő, harsány ruhában akarják mutogatni. Alapvetően a beazonosítható egységesség és a megkülönböztethető feltűnés kettőssége határozza meg egy-egy vasútnál a vonatok megjelenését.

A magyar államvasút a rendszerváltás után olyan hagyományt örökölt, hogy a dízel motorvonatok, mozdonyok piros (vérnarancs), a villanymozdonyok kék dominanciájú festést kapnak. (Kiegészíthetjük ezt a rendszert azzal, hogy a kisebb, dízel tolatómozdonyok zöldek.) Az utasok számára a Desirók jelentették az első, újként megélt járművet, amellyel napi kapcsolatba léphettek. (Az orosz motorvonatok – érthető okból – nem mentek csodaszámba.) A többség bizonyára nem tudta, hogy az „új vonat” fogalmával az áramvonalas forma mellett egybekapcsolódó piros szín a dízelüzemre utal.

Amikor aztán a kétezres évek közepén a korábbi kocka kocsiktól és mozdonyoktól ugyancsak eltérő formájú „új vonatként” megjelentek a Flirtök, a piros szín már természetes volt, noha sok vasutas és vonatbarát berzenkedett, hogy egy villamos motorvonat is ezzel a külsővel jelenik meg.

Képzelhetjük, hogy a marketingesek viszont mekkora sikítófrászt kaptak annak akár a felvetésétől is, hogy az új Stadler motorvonatokkal ne a piros Desirók sikerét ismételjék meg, hanem valamilyen, általuk talán nem is egészen értett műszaki szempont szerint alakítsák ki a külsejüket.

Pirosak lettek tehát a Flirtök és a Talent motorvonatok is. Aztán amikor 2014-ben a Stadler egy új közbeszerzési eljárásban szállíthatta a hatvanegyedik motorvonatot, meg a többit, a MÁV-csoport akkori vezetése úgy döntött, hogy azok már ne pirosak, hanem a korábbi „villanyvonatos” hagyományból levezethető, de azzal nem teljesen azonos kék alapú színtervet kapjanak.

Ne essünk abba a sztereotípiába, hogy feltétlenül azt hisszük, összefüggés van az arculati kérdések előtérbe kerülése és aközött, hogy a MÁV-csoportot egy nő vezeti, de tény, hogy az új flottakülső kialakulása Dávid Ilona elnök-vezérigazgató hivatali ideje alatt történik.

Meg kell azonban állnunk egy pillanatra. Egyrész szögezzük le, hogy az imént örökségként hivatkozott kék hagyomány nem tekinthető valamiféle egységes arculatnak, mint mondjuk a korábban emlegetett cseh Najbrt-megjelenés. Persze különböző formájú és arányú járműveket elvileg se lehet „egyformán” lefesteni, de ha ránézünk mondjuk az eltérő műszaki tartalom szerint más külsőt kapó Szilikre, a Ganz utolsó éveiben készített motorvonatokra, a személykocsikra vagy a hatalmas felirattal dekorált Traxxokra, látjuk, hogy itt nagyobb kilengésekről van szó.

És akkor még nem szóltunk arról, hogy ugyanaz az a szín sem mindig ugyanaz (amikor sárgát írunk majd ebben a cikkben, az legalább háromféle RAL kódot jelent). De ha elvileg ugyanaz is, akkor sincs garancia arra, hogy az évtizedes különbséggel, esetleg más-más technológiával felhordott, utána pedig az időjárásnak kitett felületeket valóban ugyanolyan színűnek érzékeli a szemünk.

A hagyomány tehát csak valami olyasmi, hogy a jármű leghangsúlyosabb színe a kék, ezt markáns sárga töri meg a homlokon és esetleg a környékén, valamint különféle árnyalatú szürkék, fehér és fekete egészítheti ki.

Az újabb Flirt-sorozat érkezésekor már folyt a MÁV-csoportnál az IC+-projekt. A korábban kocsiépítéssel nem foglalkozó szolnoki járműjavítónál kifejlesztett és mostanra már éppen a sorozatgyártásig eljutott vagontípus markáns dizájnt kapott. A kék Flirtök külső festésének elvileg ez lett a mintája.

Elvileg, mondom, mert az IC+ arculatának legfeltűnőbb vonása, hogy kétféle kék fut egymás mellett. Ez jól néz ki (emlékszünk még a Najbrt úr munkájára?), de hiába keresnénk ilyesmit a kék Flirtökön. (Amelyek szintén jól mutatnak.)

Az ilyesmi úgy szokott történni, hogy a gyártó kap instrukciókat (esetünkben azt, hogy az IC+ legyen a minta), megterveztet néhány konkrét variánst, a rajzokat elküldi a megrendelőnek, és az választ. Ezek szerint a MÁV vezetése olyat mintát választott, amelyen nem volt kétféle kék, ellenben a hagyományt bizonyos mértékig követve, markáns sárgát használt. A sárga azonban nem a homlokon jelenik meg, ahogy az korábban előírás volt azért, hogy rossz látási viszonyok között jobban lehessen érzékelni a járműveket, hanem az ajtókon.

Mivel később az IC+ lett a felújított CAF-kocsik külső festésének mintája, másrészt az új Flirt a kékre álmodott többi motorvonaté, a MÁV-Start új flottaarculata születése pillanatában mintegy véletlenül kettészakadt egy általános és egy különleges, az emelt színvonalú távolsági szolgáltatásokkal párosított vonulatra.

Foglaljuk tehát össze, hova jutottunk! A MÁV-csoportnál kialakult egy új, kék alapúnak mondható színösszeállítás, amely fokozatosan terjed, és úgy tűnik, egyre meghatározóbb lesz. Az általános változatban a kék mellett a sárga, a fehér és a szürke jelenik meg. A legszínvonalasabb IC és EC szolgáltatásra szánt kocsik színsémája hasonlít erre, de kétfajta kéket (enciánkék és lagúnakék) használ, és mellőzi a sárgát. Ugyanakkor a dinamizmust a csíkok ívelése is érzékelteti.

Nem jelentették be hivatalosan az új arculatot, sőt olyan döntésről sem tudni, amely minden egyes járműtípusnál (például a dízelmozdonyoknál) eldöntötte volna, hogy alkalmazni kell.

Ugyanakkor a festési minta kialakulásához egy irányba mutató döntések sorozata vezetett, így jó okunk van flottaarculatként értelmezni. A MÁV a Fonódónak küldött korábbi válaszában azt írta, hogy „egységes külső megjelenést azok a járművek kapnak, amelyeket a vasúttársaság tíz évnél tovább kíván forgalomban tartani, ilyenek például az orosz motorvonatok.” A Bz-k maradnak pirosak. Megerősítették azt is, hogy szándékukban áll – flottaegységesítés keretében – a régebbi, piros Flirtöket is kékre fényezni, továbbá azt, hogy szakítanak a dízelüzemű járművek vérnarancs alapszínével.

Több hivatalos információ nincs, de a pletykák további motorvonatok – a Desirók és a Talentek – kékítéséről is szólnak.

Persze számos kérdés felmerül. Csak egyet említek most: milyen mozdonyok fogják húzni az új, „kétkék” színű IC és EC kocsikból összeállított szerelvényeket? Ha a hagyományos kékek, az nem az igazi. Viszont ha a mozdonyokból kétféle festésű készül, akkor a hazai viszonyok között nehéz elképzelni, hogy mindig a megfelelő jut a megfelelő vonat élére. Az is elképzelhető, hogy kitalálnak egy új, mindkét arculati vonulathoz illeszkedő színsémát, ebben az esetben viszont sok még jó külső állapotú mozdonyt kell újrafényezni, ami pluszköltség.