Igazi vadászat ez: a tehervonat hajnalban indul, de lehet, hogy délig is hiába vársz rá. Nem könnyű megtalálni a megfelelő fotóhelyet sem, és az sem mindegy, hogy süt a nap.

Nevezetes vasútvonal a 81-es, a MÁV születésének oka, hiszen az államvasút a Pest–Hatvan–Salgótarján–Losonc–Besztercebánya vonalon épült, korrupcióba és tőkehiányba fulladt Magyar Északi Vasút államosításával jött létre.

A valamikor fontos fővonal egyre inkább mellékvonali jelleget ölt. Salgótarjánig eredetileg kétvágányú volt, de a második sínpár a második világháború után nem épült újjá, csak Hatvan és Selyp között van most két vágány, ez az ország egyetlen ilyen, de nem villamosított szakasza.

A dízelüzem is fokozza a romantikát, az viszont csökkenti, hogy jó pár éve nem járnak már erre nemzetközi vonatok, és a teherszállítás is visszaesett.

Éppen ezért esemény, ha jön erre egy tehervonat, mint most. Ózdra ugyanis rendszeresen szállít ócskavasat a Rail Cargo Hungaria, de most a vadnai Sajó-híd rekonstrukciója miatt kerülni kell, így a 81-esen és Szlovákián keresztül érik el Ózdot.

Vöri, az Indóház és az iho.hu fotósa hívott a Szergej-vadászatra. Negyed négykor keltem, hat után már a zagyvaszántói útátjárónál álltunk lesben. Alapvetően hiába. A tehervonat-fotózás nem egyszerű mulatság. Itt ugye nincs menetrend, illetve valójában van, de az egész mást jelent, mint a személyszállító vonatoknál.

A vasútfotósnak tudnia kell, hogy milyen vonatok közlekedését tervezik. Ma már vannak publikus adatok, például a vonatdroid nevű okostelefon-alkalmazás a tehervonatokat is mutatja, de nem árt a jó kapcsolatrendszer sem.

Ismerni kell a fényviszonyokat is, a sín iránya látszik a térképen, így ezzel az alkalmazással elvileg percre pontosan megállapítható, hogy egy adott napon egy helyen a nap sütni fogja-e a mozdony orrát és a vonat megfelelő oldalát. Elvileg, hiszen bármikor jöhet egy felhő. Borús időben is lehet persze jó fotót csinálni, sőt, olyankor mindegy, hogy honnan nem süt a nap.

Zagyvaszántón konstatáltuk, hogy a Szergej az ócskavassal nem jön már addig, amíg megfelelően süt a nap, az is kiderült, hogy a szerelvény még néhány kocsit kap Hatvanban, ez a késlekedés oka.

Így csak Uzsgyit tudtunk fotózni, mielőtt továbbálltunk. Következő helyszínünkön, Tarban is ez lett a helyzet a sín mellett. Vöri általában jól bejáratott fotóhelyekről lövi a vonatokat, most azonban rámutatott a vasút fölötti dombra, a Mátra utolsó itteni nyúlványára, hogy ő onnan akarja a Szerjózsát az ezek szerint elég hosszú vonatával. Lentről áthatolhatatlan dzsumbuj védte a domb alját, így elindultunk a falun át, a térkép jelzett egy földutat, ami egy ideig felment a hegyre.

Nem részletezem, áthatolhatatlan erdőkön, bokrosokon küzdöttük és karmoltattuk végig magunkat, de végül ott voltunk a domboldalon, ahonnan viszonylag látszott a vasút. Az Endomondo alkalmazással rögzített nyomvonal némileg mutatja, ahogy hol erre, hol arra próbálkoztunk előrehaladni a sűrűben.

A végül meglelt fotóhelyen azonban kisvártatva megjelent az erdő tulajdonosa, aki keresetlen szavakkal szólított föl minket a magánterület elhagyására. Később azonban megenyhült, elkészülhettek a képek (az egyik a cikk elején látható), és a tulaj megmutatta a már-már járható visszautat is.

A kalandnak a legjobb részén túl voltunk, de a fotózáson még nem. Salgótarján és Somoskőújfalu között olyan meredek a pálya, hogy a „luhanszki hatlábú” is csak két részletben tud felhúzni egy ekkora vonatot, így bőven volt még időnk és lehetőségünk.

Itt most egy pillanatra el is gondolkozhatnánk a vasúti szállítás nehézkességéről. A Hatvanig villanyvontatással előző nap eljuttatott kocsikat a Szergej felhúzta a határig a Zagyva völgyében 65 kilométeren át. Ennyi. Úgy látszott, hogy azon a napon már nem végez többet, feltehetően a mozdonyvezető kiszabott munkaideje fogyott el.

A határon „természetesen” mozdonycsere van, két szlovák Búvár vitte tovább az ócskavasat (főleg forgácsot). A különlegesen formatervezett csehszlovák gépek persze a fotósnak örömöt jelentenek.

A búvárok üres kocsikat hoztak, a Szergej ezeket továbbította lefelé, bizonyára csak másnap. Mi viszont egy kicsit még követni akartuk az ócskavasat Szlovákiában is, de bőven volt időnk előtte Salgótarjánban fényképezni, enni meg ellenkezőleg.

Ismét Vöri képe következik:

Így készült:

Akartam olyan felvételt is csinálni, amin látszik a rakomány. Így persze eltértem a vasútfényképezési szokásoktól:

Erősen délután volt már, amikor Somoskőújfaluról elindultak Fülek felé a Búvárok a magyar szerelvénnyel.

Én a sátorosbányai felüljáróról fotóztam:

De Vörinek nem tetszett a hely a fák takarása miatt, így ő még távolabb várta a vonatot: