A csehek példásan intézik a közlekedési múlt megőrzését: amint kikopott az utolsó klasszik T3-as villamos a mindennapi forgalomból, azonnal vissza is került oda nosztalgiajáratként.
A ČKD (Českomoravská–Kolben–Daněk) 1961 és 1990 között gyártotta a legendás T3-as Tatrákat, vagyis valamivel fiatalabbak, mint a mi UV-nk.
A gyönyörű, lekerekített formák nemcsak a cseh mérnököket és formatervezőket dicsérik, a T3-as ugyanis – licencvásárlás útján és T1, valamint T2 jelű ősein keresztül – az amerikai PCC-villamosok leszármazottja.
A PCC még a háború előtt született, a gyárak az addigiaiknál korszerűbb, finomabban gyorsuló és fékező, kényelmesebb, szebb külsejű villamosokkal próbálták felvenni a versenyt az autókkal.
A PCC-villamosokról itt olvashatják el a születésnapját nemrég ünneplő NZA cikkét, a folytatás pedig a Tatrákról szól.
A Wikipedia szerint semmilyen más villamosból nem készült annyi, csaknem 14 ezer, mint a T3-asból. Ekkora mennyiség felszívásához persze nem volt elég a csehszlovák, az NDK, a jugoszláv és a román piac, a zöm a Szovjetúnió villamosüzemeibe került.
Prágában néhány napja vonták ki az utolsó klasszikus, azaz régi irányjelzős T3-asokat, amelyek belsejének legfőbb jellegzetessége az ugyancsak kerekded, váltakozva piros és szürke kagylóülések mindkét oldalon egyszeres sora. (Átalakított példányok még maradtak.)
Másnap azonban visszatértek az öreg kocsik, most már rendszeres nosztalgiajáratként. Mégpedig úgy, hogy minden nap reggel fél 9-től este 7-ig lehessen velük találkozni.
Egy új járatot alakítottak ki nekik, a 23-ast, ahol hétköznap félóránként, hétvégén sűrűbben (15-20 perc) járnak. Az új viszlatnak forgalmi szerepe is van, lényegében a terhelt 22-es betétjárata a belvárosi részeken a kisoldali Královkától a „pesti” Zvonařkáig.
Ebből az is következik, hogy nincs semmiféle különdíj, a nosztalgiavillamosra a teljesen normális jegyekkel, bérletekkel lehet felszállni.
Hogy teljes legyen a hitelesség, néhány korhű megállótáblát is elhelyeztek.
Közreműködött: Korcsmáros Gábor.
