Ha a GYSEV-nek tényleg sikerül Csornáról meghódítania a szlovák fővárost, következő lépésben talán a MÁV-Start is összekapcsolhatja Győrrel.

Szlovákia közvetlen vonatokat szeretne fővárosából Rajkán keresztül Magyarországra – írja a ta3.com, a tervek szerint decemberben indulnának a járatok. Az iho.hu közlekedési portálnak a vonatokat majdan működtető GYSEV is megerősítette, hogy szó van erről, de az is kiderült, valódi döntés még nincs.

Messziről fogjuk kezdeni. Az egész nemzetközi vonatozás visszaszorulóban van Európában (más kontinenseken meg sose volt igazán kiterjedt), kivéve talán ott, ahol nagysebességű szuperexpresszek kötnek össze nagyvárosokat.

Ennek oka, hogy hiába működik az EU, a döntéseket a tagállamokhoz tartozó kormányok és állami vasutak hozzák. Piaci alapon ma még kevés helyen él meg a vasút (ahol igen, mondjuk Csehország és Szlovákia között, vígan mennek is a magáncégek vonatai), a kormányok meg azt mondják, hogy arra még csak-csak adnak pénzt, hogy a hazai forgalmat fenntartsák, de a nemzetközi járatokat nem tekintik közszolgáltatásnak, nem támogatják.

Ebben lenne is logika (bár az EU alapgondolatával teljesen ellentétes), de sokszor ordítóan irracionális az eredmény. Ha ugyanis az egyik ország is finanszírozza isten háta mögötti mellékvonalán a közszolgáltatást az utolsó falu állomásáig, meg a másik is a túloldalról, akkor csupán a két határfalu közötti pár kilométerre nem jut pénz, pedig könnyen lehet, hogy ha átjárnának a vonatok, lenne annyi többletutas, hogy a jegybevételek valójában csökkentenék a támogatási igényt.

Magyarország a határon túli magyarok miatt kivétel, nálunk nemzetstratégiai ügynek számítanak a határon átjáró vonatok, így például Erdélybe vagy napi tíz vonatpár megy át most is – sajnos eléggé üresen. Itt Románia is szorgalmazza a közlekedést, talán azért, mert nekik mi vagyunk a nyugati kapcsolat.

Szlovákia és Horvátország azonban az utóbbi évtizedben a fent vázolt logika alapján irtotta a nemzetközi vonatokat. Északi szomszédunk mindkét hosszú határa mentén a minimumra szorította a vasúti átkelőpontok számát. Örvendetes, hogy Lengyelország felé Mezőlaborc és Lupkó között nyáron újra mennek majd a vonatok.

A hosszú magyar határon viszont másfélre redukálták a használt határpontok számát. Úgyhogy ha egy európai politikus segíteni akarna a vasúti kapcsolatokon, még csak rövid szakaszokon sem kell visszaépítettnie a síneket, mint tervezi, kezdheti a meglévő kapcsolatok használatba vételével.

Szob és Párkány-Nána között elég rendesen, kétórás ütemben járnak át a nemzetközi távolsági vonatok, de a környék kisebb megállóinak kiszolgálása személyvonatokkal itt is hiányzik.

A fél átmenet Kassa és Miskolc között van napi két pár távolsági vonattal. Itt ordítóan hiányzik a helyi igények kiszolgálása, hiszen a Magyarországon maradt Abaúj természetes vonzáspontja Kassa, át is járnak az emberek vásárolni, iskolába, de nem vonattal.

Az összes többi helyen teljesen hiányzik a vasút, pedig nonszensz, hogy Sátoraljaújhelynél nem teszi meg a vonat azt a néhány métert a szlovák oldalon lévő állomásig, hogy a szlovákiai Komáromból nem jár át vonat Magyarország belsejébe, hogy Fülek és Salgótarján között nincs közvetlen vasúti kapcsolat, hogy Ózdról nem lehet vaskeréken átjutni Sajólénártfalvára.

Még egyszer hangsúlyozzuk, néhány éve az említett helyek mindegyikén jártak még vonatok.

A legnyilvánvalóbb hiány mégis Pozsony esete. „Történelmileg úgy alakult”, hogy Szlovákia fővárosa az ország sarkába került, a magyar és az osztrák határ csak pár kilométer, de a cseh sincs messze. Csupa uniós és schengeni, ráadásul száz éve még egy államot alakító országról beszélünk, Pozsonynak sokrétű kapcsolata van a környező külfölddel. Bécsbe és Csehország felé természetesen sűrű és kihasznált vasúti kapcsolat is működik.

Nézzük Magyarországot! Pozsony nagyságrendjében három léptékben is vizsgálhatjuk az összeköttetést. Egyrészt van a távolsági, a két főváros között. Ezt megoldottnak tekinthetjük vasúton a már említett szobi vonatokkal, bár persze egy ideális világban a Duna jobb partján is mehetne újra vonat Budapestről Pozsonyba.

A másik véglet Pozsony kapcsolata a legközelebbi magyar területekkel. Alighanem itt élénkültek meg a kapcsolatok a legjobban az utóbbi időben. Rajka és némileg még pár falu a környéken egyszerűen Pozsony közvetlen agglomerációja lett, egy magyar faluban olcsóbban lehetett telekhez, házhoz jutni, mint a szlovák fővárosban. Az ideköltöző napi ingázók miatt a városi közlekedési vállalat buszt is indított, aki ezek után is azt mondja, hogy nem kell itt átjáró személyvonat, azt nem értem.

Van azonban egy középső, regionális lépték, Pozsonyt érdemes lenne összekötni a közeli nagyobb magyar városokkal, leginkább Győrrel, ezerfajta üzleti, munka-, vásárlási, idegenforgalmi kapcsolat létezik itt.

A győri kapcsolat azonban valószínűleg csak átszállással működik majd, ha tényleg a GYSEV lesz a szlovákok partnere. De nem akarok fanyalogni, ennek is örülni kell, ha megvalósul. Sőt, ki tiltja meg nekem vagy a GYSEV-nek, hogy Muraszombat-Körmend-Szombathely-Pozsony meg Csáktornya-Lendva-Zalaegerszeg-Szombathely-Sopron-Bécs-Pozsony vonatokban gondolkodjon?

Különösen úgy, hogy utóbbiból a Sopron-Bécs-Pozsonyligetfalu járatot már üzemelteti a GYSEV, ha a magyar keresőkből nem is könnyű előcsalogatni. Vagyis Pozsonyban ismerik már a magyar-osztrák regionális vasutat. Lehet, hogy ezért bennük látják a partnert, pedig a MÁV-Start is évek óta szorgalmazza a rajkai átmenetet.

Mindenesetre úgy tudni, a MÁV-csoportban keltett is némi megütközést, hogy – miközben mindkét vasút legfőbb tulajdonosa a magyar állam, és a vezetés is átfed a legfelső szinten – a GYSEV a MÁV háta mögött tárgyal a szlovákokkal. Úgyhogy a feladat adott a MÁV számára, ők is megkereshetik Szlovákia egyébként magyar nemzetiségű közlekedési miniszterét a Győr-Pozsony vonatok kilobbizásáért. És még egy teendő mindkét magyar vasútnak: megszerezni a Stadler Flirt motorvonatokra az engedélyeket Szlovákiában.