A miniszterelnök arról beszélt, hogy Szabadkáig kell meghosszabbítani a vasútvillamost.

Sokan próbálták értelmezni, hogy mit mondott pénteken Orbán Viktor Hódmezővásárhelyen, a Modern városok program zárórendezvényén a város és Szeged közé tervezett tram-trainről, vagyis a városokban villamosként, a kettő között vasútként járó különleges közlekedési eszközről.

Az összes megyei jogú várost több mint két év alatt Sopronnal kezdve bejáró miniszterelnök mindenhol konkrét beruházásokat, pénzeket ígért, és ezt tette sok ügyben Vásárhelyen is. Hogy csak a közlekedésről beszéljünk, említsük meg a 47-es út négysávúsítását és annak elkerülőjét. Úgy vélem, a vasútvillamos ügyében, amelyet egy hónappal ezelőtt Lázár János kancelláriaminiszter, a város korábbi polgármestere, a térség mai képviselője temetett először, ennek ellenkezője történt, Orbán valójában a projekt leállítással fölérő végtelenbe tolását jelentette be.

Mások mást hallanak ki a miniszterelnök szavaiból, és én is fenntartom a tévedés lehetőségét, de persze megpróbálok érvelni az igazam mellett. Először is lássuk, mit mondott pontosan a nyilvánosság előtt a vasútvillamosról, miután aláírta a megállapodást Almási István polgármesterrel:

Megvitattuk ma ezt a nehéz történetet, amelyet rejtélyes okból a magyar emberek számára kimondhatatlan tram-trainnek neveztek el, és Hódmezővásárhely és Szeged között tervezték létrehozni. Két dolog van, amiről tárgyalnunk kellett. Az első, hogy megerősítettük, hogy erre szükség van, de ésszerű áron kell megvalósítani, ebből nem engedhetünk, kérem önöket, hogy ezt tartsák szem előtt. És abban is megállapodtunk, hogy így rövid, tehát az lenne a helyes, és a nemzetpolitikai céljainkat is az teljesítené ki, ha ez a – engedjék meg, hogy én villamosnak nevezzem – tehát ez a villamos Szabadkáig közlekedne, tehát: Szabadka–Szeged–Hódmezővásárhely. És abban maradtunk a polgármester úrral, hogy ennek van értelme, és ezért meg is kezdjük majd a szerb barátainkkal a tárgyalásokat annak érdekében, hogy a beruházás úgy valósulhasson meg, hogy Szabadkát is bekösse az önök vérkeringésébe.

Kezdjük azzal, hogy Szabadka bevonása a rendszerbe elméletileg nem butaság. Az évtizede tervezett, Szeged központú rendszer hivatalos megálmodói maguk is számoltak kiterjesztéssel, második ütemben Makóra. Szabadka pedig nem kisváros, volt is villamosa, az ottaniak szívesen álmodoznak is arról, hogy újra legyen. Sőt, a tagjelölt Szerbia és Magyarország közötti kapcsolat erősítése egy korszerű kötöttpályás eszközzel kifejezetten egybevágna az Európai Unió céljaival, könnyen lehet, hogy erre még inkább lehetne uniós támogatást kapni, mint egy országon belüli vonalra.

Álmodozni tehát kiváló cél a szabadkai vasútvillamos, de a vásárhelyi sokkal előrébb tart ennél. Sok-sok nehézséget legyőzve, hajtűkanyarokat maga mögött hagyva utóbbi odáig jutott, hogy a pályaépítésre már kiírták a közbeszerzést, a szükséges járművek megvásárlására pedig már alá is írták a szerződést a Stadlerrel!

Ha tehát Orbán valóban azt akarná, hogy a vasútvillamos ne csak Hódmezővásárhelyre, hanem Szabadkára is eljusson, azt kellett volna mondania, hogy nagyon jó a vásárhelyi villamos terve, amely kicsit elakadt, úgyhogy először is kitoljuk a kátyúból, megcsináljuk, és már most elkezdjük tervezni a második ütemét Makóra, sőt megkezdjük az előkészítését annak, hogy Szabadkára is meghosszabbítsuk. Erről tárgyalunk majd szerb barátainkkal.

A miniszterelnök szavaiból azonban inkább az jön ki, hogy nem a „kicsi” projektet kell „nemzetközivé” fejleszteni, hanem a „kicsi” helyett van beígérve a „nemzetközi”. Az eredeti vasútvillamosra nem mondja, hogy elkészül, csak azt, hogy szükséges. Másrészt viszont „így rövid”.

Vagyis nagyon úgy fest, hogy az ősi módszert alkalmazzák. Ha egy már éppen a tényleges építés küszöbére érkezett beruházást csendben el akarnak szabotálni, egyre nagyobbnak, szebbnek, jobbnak ígérik, és a késlekedést azzal magyarázzák, hogy elő kell készíteni a szebb, jobb, nagyobb változatot. Aztán annak elkezdése az örök jövőbe vész.

Ha így van, nagyon okosan választottak célt! A makói kiterjesztés még a végén tényleg tető alá hozható, de Szabadka ideális a soha el nem érhető cél szerepére. Csak gondoljunk bele, milyen nehezen jutott el a Szeged és Vásárhely közötti vasútvillamos idáig! Egy olyan országban, ahol mondjuk azt sem tudjuk elképzelni reálisan, hogy a budapesti metró kimenjen Budaörsre, hogyan sikerülne egy amúgyis forradalmian új eszköz megépítése országhatáron át, amikor már a magyar városi villamos a magyar nagyvasút összebékítése is szinte megoldhatatlan feladat volt! És nem Ausztria lenne a másik ország, hanem Szerbia a maga ezernyi nehézségével.

A határ pedig, amin sűrűn kéne átlibbennie a Stadler járműveinek, nem egy schengeni, ellégiesített, képzeletbeli vonal, hanem a drótakadályokkal, pengekerítésekkel, migránskereséssel és lezárt vasúttal súlyosbított védvonal, éppencsaknemfront, ahol Európát védjük. Sírok.

Én már nem fogom megélni, hogy a szabadkai állomás előtti árnyékos téren azon gondolkozzam, hogy a kínai szuperexpresszel egy óra alatt száguldjak Budapestre, vagy belefér egy kerülő Szegedre, és inkább a villamosra ülök föl.