Egy kommentelő kérésére feltett kérdésre tájékoztatott a MÁV: a laptopunkat nem tanácsos a takarítógépeknek kialakított konnektorba dugni a vontokon, de a többi aljzathoz nyugodtan csatlakozhatunk.
Miért van a vonaton olyan hálózati csatlakozó, amely mellett áthúzott laptopot ábrázoló piktogram mutatja, hogy nem használhatja az utas számítógépe töltésére? – Ezt kérdezte egy ismerősöm a Facebookon.
A MÁV részletes, minden szakmai kérdésre kitérő választ adott. Összefoglalom az utasok számára legfontosabb tudnivalókat, utána pedig bemásolom a teljest választ azok számára, akik az okokra is kíváncsiak.
Tehát: kétféle konnektor van a vonatokon, mert a menet közben szolgáltatott elektromos energia sajátosságai miatt ami a takarítógépeknek megfelelő, az nem jó az utasok berendezéseinek. Ezért az előbbieket áthúzott laptoppal jelölik. Azt én teszem hozzá, hogy sokszor az aljzatok elhelyezése már eleve jelzi, hogy nem az utasnak szerelték oda őket, a takarítókonnektor például a padlóhoz közel vagy a vagon végében, üléstámla mögött kapott helyet.
És akkor következzenek a kérdések és a részletes válaszok, csak némi stilisztikai szerkesztésre vállalkoztam:
Van-e olyan hálózati csatlakozó, amelyhez nem tanácsos csatlakozni?
Az átlagos személykocsikban kizárólag takarítási célú aljzatokkal vannak. Ezek megtáplálása transzformátoron keresztül, fűtési fővezetékről vagy álló helyzetben (nagyon ritkán) kábelről lehetséges. A hálózat TN-S. [Ez a jelölés az érintésvédelmi rendszerre utal, konkrétan azt jelenti, hogy a védővezetőt végig külön választva viszik az egyfázisú üzemi áramokat vezető nullavezetőtől.]
Az utazók számára kezdetekben háló-, illetve fekvőhelyes járműveknél jelentkezett igény a hálózati csatlakozóra. A hosszú utazás miatt a mosdóhelységeket látták el csatlakozó aljzattal, ami egy villanyborotvát tudott táplálni. Az energiaforrás a kocsi 24 voltos akkumulátora volt. A hálózat „IT”. [Ez szintéz egy speciális érintésvédelmi rendszer.] Az akkumulátortöltést a mozdony fűtési fővezetéke biztosította, vagy a vasúti kocsi tengelye („kerékpár”) által hajtott körmös pólusú generátor. (A fűtési fővezeték feszültsége hazánkban 1500 volt (33…) 50 hertz.)
A hordozható szórakoztató elektronikai eszközök elterjedése hozta az utóbbi időben az igényt, hogy az utasteret is ellássuk hálózati csatlakozókkal. Először az IC-forgalom első osztályú kocsijait szereltük föl konnektorokkal. Az energiaforrást a jármű 24 voltos akkumulátortöltője jelenti, az átalakító pedig egy inverter. [Az inverter egyenáramból szabályozható feszültségű váltóáramot előállító berendezés.] A hálózatot életvédelmi kapcsolóval, FI-relével védett TN-S rendszer. Új (Flirt, IC+) vagy nagyjavításon átesett személykocsik 230 voltos hálózata szintén FI-relével védett TN-S. A 230 voltot az energiaellátó állítja elő, a hálózat nem földfüggetlen. (Az energiaellátó gyakorlatilag egy több tápegységből álló berendezés. Előállít 24 volt fedélzeti feszültséget, 24 volt akkumulátortöltést, 230 volt 50 hertz fedélzeti feszültséget, 3×400 volt 50 hertz, 3×400 volt 0–50 hertz feszültséget a klímaberendezés és a fűtőegység számára. A hálózat „földje” a sínhálózat. A vaskerekek ritkán távolodnak el a sínektől. A kerékpárok meghatározott számú tengelyvégén földelőkefék vezetik az üzemi áramokat, kikerülve a csapágyakat. Életvédelmi szempontból viszont az összes csapágytok össze van kötve a forgóvázkerettel és a járműszerkezettel minimum 35 négyzetmilliméter keresztmetszetű vezetékkel. Az inverterek kimenetei elméletileg földfüggetlenek, de az egynél több fogyasztó és a FI-relé miatt az egyik szálat kinevezik nullavezetőnek, és össze van kötve a járműtesttel.)
Most már nem csak csatlakozóaljzatokat tervezünk az utasoknak, hanem már USB-s aljzatokat is. Így a jövőben elegendő lesz egy kábel a telefontöltéshez.
A konnektoros járművek mekkora hányadánál van olyan csatlakozó, amelyhez nem tanácsos csatlakozni?
A központi energiaellátóval felszerelt járműveknél alakítottak ki a nagyteljesítményi takarítógépek csatalakozására szolgáló konnektort; a mintegy ezer járműnél – a felvett teljesítmény mértéke miatt megtakarítható – a tápfeszültséget szűrő berendezés. Más járműveken is építettek ki takarítási konnektort, ezeknél a tárolóhelyeken, álló helyzetben a külső hálózati csatlakozóval lehetséges az energiaellátás.
A statikus töltővel felszerelt járműveknél folyamatosan alakítjuk ki az elektronikus töltőberendezések használatára is alkalmas csatlakozási konnektorokat szűrő alkalmazásával. Szűrővel felszerelt csatlakozási pontok terhelhetőségét korlátozzuk, megakadályozva a takarítógépek használatát.
Mi történhet a laptoppal, más eszközzel, ha mégis csatlakoztatja az utas?
Az utazóközönségnek azért nem célszerű ezeknek a használata, mert a 25 ezer voltos felsővezetéki feszültség 19…30 ezer volt között ingadozhat. Ez -24%...+20%-ot jelent, a háztartási készülékek viszont ±7,5%-ra méretezettek. Másrészt dízelmozdonyos vonattovábbítás esetén a frekvencia is lecsökkenhet akár 33 hertzig is. Harmadrészt az 1500 voltos hálózaton jelentős zavarokat okoznak a fűtésszabályozásból adódó kontaktorkapcsolások.
Ha valójában nincs ilyen veszély, miért utal rá mégis piktogram?
A takarítási célú konnektorok esetén fennáll a háztartási célú készülékek sérülése, ezért szükséges a piktogramos jelölés.
Lehetséges-e úgy módosítani a jármű berendezését, hogy a takarítókonnektorokat is használhassák az utasok?
A felhasználási terület eltérő teljesítményigénye miatt nem módosítják a jelenlegi berendezést, hanem a főjavítások, felújítások alkalmával újat építenek be, de a korábbit akkor sem szüntetik meg.
A felújítások során szerelik fel az olyan energiaellátó berendezéseket, amelyek alkalmasak elektronikus töltőberendezések csatlakoztatásra konnektoron vagy USB-porton keresztül. Nemzetközi forgalomban mintegy 100 kocsinál (ebből USB is van 36-ban) alkalmazzák már. A belföldi forgalomban közlekedő járműveknél csak a konnektorok kialakítása történt meg, az IC forgalomban több mint 60, az elővárosi motorvonatoknál 123 járműnél. (Az összes üzemelő személyszállító jármű száma több mint 1700.)
