Több mint egy év kellett az illetékes hivatalnak, hogy elkészítse jelentését. Ez sokak szerint felháborítóan hosszú idő, én viszont nem ítélkeznék ebben a kérdésben. Egy biztos: bárki megnézheti, hogy elég alaposan vizsgálódtak-e, minden szükséges körülményt figyelembe vettek-e.

A 2016. december 5-i fővárosi metróbalesetben két utas súlyos, 14 könnyebb sérüléseket szenvedett. A megállóban várakozó Alstom-szerelvénybe belecsúszott egy másik.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Közlekedésbiztonsági Szervezete (KBSZ) arra jutott, hogy a baleset bekövetkeztében több tényező is szerepet játszott. Ezek között az egyik, hogy a járművezetőnek nem volt kellő rutinja a túlnyomórészt alkalmazott automatikus közlekedéstől eltérő kézi vezetésben, így valamivel kevésbé csökkentette a sebességet, mint például társai ugyanezen körülmények között.

Minthogy azonban a járművezető minden szabályt betartott, így a megengedett sebességre vonatkozót is, és mert nem ő tehet róla, hogy nem szerzett elegendő rutint a speciális körülmények közötti vezetésben, a KBSZ nem állapítja meg a felelősségét.

metró gyorsvasút BKV baleset NFM KBSZ
Az összütközött szerelvények a KBSZ jelentésében szereplő felvételen

 

A szervezet honlapjára fölkerült, 29 oldalas Zárójelentésnek talán ez a legizgalmasabb részlete. (Különösen azért, mert egyes BKV felsővezetők a baleset után kis idővel már olyan nyilatkozatokat tettek, amelyek a vezető felelősségére céloztak.)

A vizsgálóbizottság arra jutott, hogy az időjárási körülmények ritka együttállására (hogy tudniillik egyszerre van viharos szél, talajmenti fagy és erős levélhullás – a sínre fagyott levelek okozzák a megcsúszást) nem volt a BKV-nak elég szofisztikált a szabályrendszere.

Ugyancsak tévedett bizonyos pontokon a járműbe épített csúszásgátló automatika.

Ennek megfelelően a jelentés három javaslatot is megfogalmaz – ezeket a BKV meg is fogadta. Az egyik a pálya és a jármű közötti tapadás növelését szolgálja az extrém körülmények között, a másik a szabályok finomítását, a harmadik pedig a vezetők jobb képzését.

Végezetül annak, aki a maga teljességében kíváncsi arra, hogy milyen kérdések merülnek föl az automatika és az ember bonyolult együttműködésében az adott időjárási körülmények között, javaslom, hogy olvassa el a részletesen illusztrált jelentés érdemi részét.